Mikor az ember lànya annyi idős lesz, mint én előfordul, hogy pohàr bor felett gondol vissza az életére. Poharat mondtam? Bocsánat. Egy bögrére gondoltam. Igen, bögréből iszom a bort. Hol Milka csoki mellé jàró, jól fizesd meg az áràt lila-fehér bögréből, hol az egykori munkahelyemről csórt drogellenes kampàny részeként készült refi bögréből. Mert azt elhoztam, basszàk meg.
Annyi szar történt velem màr, hogy csoda, hogy nem golyóztam még be. Vagy nem is tudom. Ezen sokat gondolkodok, hogy lehet màr tiszta bolond vagyok, csak én nem veszem észre. Mert az tény, hogy a felébe bele lehet hülyülni...
Nem szeretnék terjengős, hosszú életrajzi szöveget összehozni. Nem, az nem az én stílusom.
Nem is emlékszem a fél gyerekkoromra. Valószínű valami védelmi mechanizmus miatt. Viszont sok olyan dologra emlékszem amire a történet egyes szereplői nem. Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy vajon nem e én fejemben léteznek azok a dolgok csak?
This is my life...
( Minden egyezés valós személyekkel a valósàg műve. )